KÉZIRAT versek
Reggel a vonaton
(Vas István emlékére)
Reggel a vonaton együtt utaztam három lánnyal.
(Visz tova monoton, s álmosan éledek én is a tájjal)
Egy tanul éppen, kettő alszik szembe velem,
Verseskönyved ölembe’ pihen s én nézegetem.
Pest fele utazunk, négyen négyfele szállunk mégis,
Messzire te ragadsz engem, versed szomorú, szép is:
Lágy latin ének, míves mérték, színteli kép,
Kattog a tengely, pontos ütemben zötyköl a gép.
Ringat a vonatunk, elviszi súlyos-könnyű csomagját:
Munkások, tanulók kusza hajnali bódult álmát.
…Egy tanul éppen, kettő alszik szembe velem,
Verseskönyved ölembe pihen s én nézegetem.