KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Reggel a vonaton

(Vas István emlékére)


Reggel a vonaton együtt utaztam három lánnyal.

(Visz tova monoton, s álmosan éledek én is a tájjal)

Egy tanul éppen, kettő alszik szembe velem,

Verseskönyved ölembe’ pihen s én nézegetem.


Pest fele utazunk, négyen négyfele szállunk mégis,

Messzire te ragadsz engem, versed szomorú, szép is:

Lágy latin ének, míves mérték, színteli kép,

Kattog a tengely, pontos ütemben zötyköl a gép.


Ringat a vonatunk, elviszi súlyos-könnyű csomagját:

Munkások, tanulók kusza hajnali bódult álmát.

…Egy tanul éppen, kettő alszik szembe velem,

Verseskönyved ölembe pihen s én nézegetem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet