KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

III. Szonett

 

Most elmesélem, hogy szeretlek Téged.

(a „szeretlek”neked mindig kevés)

Csak szégyenlőssé tesz a széptevés,

Bár mindkettőnket érlelnek az évek.

 

Amennyire, s ahogyan képes vagyok

Önzően. Csak magamat szeretve,

Benned is csak önmagam keresve,

Átölellek, mégis semmit markolok.

 

De magamat feledve néha mégis

Adnék valamit, mi jó és szép is,

Mi méltó hozzád: Ajándékomat.

 

És végül mindig csak én vagyok kéznél,

S szégyellem, mert jobbat érdemelnél,

De vágyom rá, hogy mégis elfogadd!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet