KÉZIRAT versek
III. Szonett
Most elmesélem, hogy szeretlek Téged.
(a „szeretlek”neked mindig kevés)
Csak szégyenlőssé tesz a széptevés,
Bár mindkettőnket érlelnek az évek.
Amennyire, s ahogyan képes vagyok
Önzően. Csak magamat szeretve,
Benned is csak önmagam keresve,
Átölellek, mégis semmit markolok.
De magamat feledve néha mégis
Adnék valamit, mi jó és szép is,
Mi méltó hozzád: Ajándékomat.
És végül mindig csak én vagyok kéznél,
S szégyellem, mert jobbat érdemelnél,
De vágyom rá, hogy mégis elfogadd!