KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Büntetés


I.

Ádám

 

A kapu döngve zárul,

Futtomban hátrasandítok,

Sarkamban lohol az asszony…
Én is fáradok.

 

Már nem hajt a tüzes rettenet,

Sár, fű, hideg.

Reszketek.

 

Felállni!

 

Nekifogok hazát találni…

 

II.

Mózes

 

Minden ember partot ért,

Jószág, tarka forgatag.

Száll az ének, lárma, zaj,

Csak én állok itt hallgatag.

 

Gyönyörű a néped Isten!

Ifjú, erős és tiszta.

Új hősökkel új csatákban

Ki tarthatja vissza?!

 

Csak én állok itt egymagam.

Ez hát a büntetés.

Elmentek. Vegyél magadhoz!

Lejárt a küldetés.

 

III.

Péter

 

Most megpróbálok

Szemedbe nézni.

Várom büntetésedet.

 

Derűs, mélykék,

Tiszta tó

Gyémánt tekinteted.

 

Szeretlek!

Mindennél jobban!

De szólni nem merek.

 

Elsüllyednék a porban.

 

Várom feddésedet.

És látom,

Megbocsátasz!

Elárult a szemed.

 

Hogy visszafogadhass,

Mondd ki büntetésemet!

 

„Simon, Jónás fia!

Szeretsz te engem?”

 

Ruhám szegélyén

Víz és könny csorog.

Válaszolok.


IV.

Prológus

 

Minden megbocsátható

Minden helyrehozható

Minden jóvá tehető

Minden újrakezdhető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Asztali nézet