KÉZIRAT versek
Büntetés
I.
Ádám
A kapu döngve zárul,
Futtomban hátrasandítok,
Sarkamban lohol az asszony…
Én is fáradok.
Már nem hajt a tüzes rettenet,
Sár, fű, hideg.
Reszketek.
Felállni!
Nekifogok hazát találni…
II.
Mózes
Minden ember partot ért,
Jószág, tarka forgatag.
Száll az ének, lárma, zaj,
Csak én állok itt hallgatag.
Gyönyörű a néped Isten!
Ifjú, erős és tiszta.
Új hősökkel új csatákban
Ki tarthatja vissza?!
Csak én állok itt egymagam.
Ez hát a büntetés.
Elmentek. Vegyél magadhoz!
Lejárt a küldetés.
III.
Péter
Most megpróbálok
Szemedbe nézni.
Várom büntetésedet.
Derűs, mélykék,
Tiszta tó
Gyémánt tekinteted.
Szeretlek!
Mindennél jobban!
De szólni nem merek.
Elsüllyednék a porban.
Várom feddésedet.
És látom,
Megbocsátasz!
Elárult a szemed.
Hogy visszafogadhass,
Mondd ki büntetésemet!
„Simon, Jónás fia!
Szeretsz te engem?”
Ruhám szegélyén
Víz és könny csorog.
Válaszolok.
IV.
Prológus
Minden megbocsátható
Minden helyrehozható
Minden jóvá tehető
Minden újrakezdhető