KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

A célom


Veled is csak annyi, mint magammal,

Gyarapodni minden pillanattal.

 

A célom?

Ébreszteni benned a lappangó vágyat,

Mely arra késztet: hagyd el börtön-ágyad,

És megmozdulj, buzgón keresve,

Vajon mivé lehetsz, és mivé tehetne,

A benned rejlő isteni szikra,

Emberséged lényege és titka.

Figyeld ezt a belső késztetést,

Mely szüntelen Bíztat és ösztökél:

Amivé válhatsz, az legyél!

 

A célom?
Vágyad után az út tudása,
Az ember –ség megtapasztalása,

Hogy gyűljön benned ismeret,

Mellyel kincseid megleled.

Hogy elmédbe oltsam a szív törvényeit,

S tudd, hogy e tudás hová segít,
S ha már így gondolod s érzed ezt,
S tiéd e cél, mi út, s kereszt,
Válj azzá, akivé lehetsz!

 

A célom,
Hogy legyen – ha mindez már tied –

Készség és erő, hogy mindezt véghezvigyed.

S bár előtted végtelen a távlat,

Kell, hogy kicsinységed kristálytisztán lássad,

Kell a végső felismerés:

Igazából vágy, tudás, készség kevés…
Mire nem vagy képes magad:

A teljesség magáhozragad.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet