KÉZIRAT versek
A célom
Veled is csak annyi, mint magammal,
Gyarapodni minden pillanattal.
A célom?
Ébreszteni benned a lappangó vágyat,
Mely arra késztet: hagyd el börtön-ágyad,
És megmozdulj, buzgón keresve,
Vajon mivé lehetsz, és mivé tehetne,
A benned rejlő isteni szikra,
Emberséged lényege és titka.
Figyeld ezt a belső késztetést,
Mely szüntelen Bíztat és ösztökél:
Amivé válhatsz, az legyél!
A célom?
Vágyad után az út tudása,
Az ember –ség megtapasztalása,
Hogy gyűljön benned ismeret,
Mellyel kincseid megleled.
Hogy elmédbe oltsam a szív törvényeit,
S tudd, hogy e tudás hová segít,
S ha már így gondolod s érzed ezt,
S tiéd e cél, mi út, s kereszt,
Válj azzá, akivé lehetsz!
A célom,
Hogy legyen – ha mindez már tied –
Készség és erő, hogy mindezt véghezvigyed.
S bár előtted végtelen a távlat,
Kell, hogy kicsinységed kristálytisztán lássad,
Kell a végső felismerés:
Igazából vágy, tudás, készség kevés…
Mire nem vagy képes magad:
A teljesség magáhozragad.