KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Édesanyámnak


Még nem is voltam, te már úgy szerettél:

Álmodban Istennel rólam beszélgettél.


S biztos, hogy a Teremtő titokban járt ott,

Amikor kettévált a szívdobbanásod.

Részed lettem akkor, s élő tengeredben

Kilenc holdtöltén át békén szenderegtem.


Aztán kikerültem a tágas világba,

S belekapaszkodtam bőröd illatába,

Tested melegébe. A tejecske folyt már,

S újra csak te voltál, újra csak te voltál!


Bizalommal néztél hunyorgó szemembe,

Míg bevésődött arcod lüktető szívembe.

Tőled van tartásom, járni azért tudok:

Egyszer eltökéltem, hozzád elindulok!


Naponként fülembe te súgtál meséket,

De Istennek terólad ma már én mesélek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Asztali nézet