KÉZIRAT versek
Édesanyámnak
Még nem is voltam, te már úgy szerettél:
Álmodban Istennel rólam beszélgettél.
S biztos, hogy a Teremtő titokban járt ott,
Amikor kettévált a szívdobbanásod.
Részed lettem akkor, s élő tengeredben
Kilenc holdtöltén át békén szenderegtem.
Aztán kikerültem a tágas világba,
S belekapaszkodtam bőröd illatába,
Tested melegébe. A tejecske folyt már,
S újra csak te voltál, újra csak te voltál!
Bizalommal néztél hunyorgó szemembe,
Míg bevésődött arcod lüktető szívembe.
Tőled van tartásom, járni azért tudok:
Egyszer eltökéltem, hozzád elindulok!
Naponként fülembe te súgtál meséket,
De Istennek terólad ma már én mesélek!