KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Alkony


Mikor a torony mögött lebukik a nap,

S a színek gyertyái sorra kialszanak,

Mikor megszürkül a tarka kerti világ,

S meggyújtja lámpását a sápadt mécsvirág,
Lusta cirmosunk megrázza magát.


Mikor befeketül a fatörzs, a levél,

És két bátor tücsök már kánonban zenél,

Mikor a varangyok mozogni kezdenek,

S a tyúkok a létrán már nagyon csendesek,
Kényes cirmosunk mosakodni kezd.


Mikor megfényesül a sárga holdvilág,

És a csalán alatt nyújtóznak a csigák,

Mikor bőregér kezd a fák közt cikázni,

S a vakond is előjön, olyan kíváncsi,

Akkor indul cirmosunk vadászni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet