KÉZIRAT versek
Alkony
Mikor a torony mögött lebukik a nap,
S a színek gyertyái sorra kialszanak,
Mikor megszürkül a tarka kerti világ,
S meggyújtja lámpását a sápadt mécsvirág,
Lusta cirmosunk megrázza magát.
Mikor befeketül a fatörzs, a levél,
És két bátor tücsök már kánonban zenél,
Mikor a varangyok mozogni kezdenek,
S a tyúkok a létrán már nagyon csendesek,
Kényes cirmosunk mosakodni kezd.
Mikor megfényesül a sárga holdvilág,
És a csalán alatt nyújtóznak a csigák,
Mikor bőregér kezd a fák közt cikázni,
S a vakond is előjön, olyan kíváncsi,
Akkor indul cirmosunk vadászni.