KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Emmausz

 

„Társalgás, szelíd énekszó, vagy az esti imádság

Vándorlás idejét könnyebbé teheti.
Mért szomorú szívetek, hogy a földet nézitek egyre?

Némán hosszú az út, s könnyen fárad a láb."

 

„Honnan jössz idegen, hogy nincs tudomásod a bajról?

Itt most nincs zeneszó. Csendben gyászol a nép.

Prófétánkat, a szentet, a főpapok elveszítették.

Nem szállt szembe velük, még el sem menekült.”

 

„Sok csodadolgot tett, szava elsimította a tengert,

Gyógyított beteget, s űzött ördögöt is.

Öt kicsi árpakenyérből etette a nagy sokaságot,

Elteltek vele mind, s bőven volt maradék.

S mentek másnap az emberek újra, hogy éhüket oltsák:

„Mester! Légy te király!” – kérték –„Fölken a nép!

S lába elé terítette a köntöseit Jeruzsálem:

„Isten küldte nekünk! Ő majd megszabadít!

Aztán megfeszítették, meghalt. Szörnyű csalódás.

Harmadnapja halott. Kár így élni tovább”

 

„Mesteretek mit mondott sorsáról, ha jövendölt?

Nem jósolta –e meg, hogy halnia kell?

Bűneitek váltságáért halt meg a kereszten.

Értetek adta magát, úgy szeretett titeket.

Nem tanított -e a Mester a magról, hogy hoz a földben

Termést százszorosan? Úgy, hogy halnia kell!

Szent tanításainak mi a sorsa kemény szívetekben?

Szép termés -e a gyász? Mondd, hova tűnt hitetek?

Légy őszinte! Mit gyászolnak az emberek inkább?

Nincs aki oszt kenyeret, vagy holt Mesterüket?

Nem kellett neki latrok módján halnia rútul,

S evvel váltani meg, elsősége jogát?

S pont e halál, ami által örökké él miközöttünk,

S bennünk egyre tovább. Nem lát vak szemetek?”

 

„Nem sajnos, de a szívünk éledezik szavaidtól.

Tőlünk meg ne tagadd, dorgálásaidat!”

 

„Éljétek tanítását, s köztetek újra jelen lesz.

Győztes jel a kereszt, földről az égbe mutat!”

 

„Esteledik már vándor, lassan vége az útnak.

Jöjj te is enni velünk, törjed meg kenyerünk!"

 

„Ízleljétek e szent eledelt, és lássatok immár:

Nincs ok a gyászra tovább, él a ti Mesteretek!”

 

„Jézus! Én Uram, Istenem, élsz hát, jőve halálból!

Lelkünk lángba borult, hallgatván szavaid.

Hogyha szemünk elől eltűnsz is, tanításodat értjük,

Mindig lát a szívünk, s többé el nem ereszt.”

 

„Fussunk! Keltse a hír fel a várost tegnapi gyászból!

Tán hazaérünk még napfelkelte előtt…”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet