KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Imádság kísértés idején

 

Jézus!

Ki negyven nap-éjen,

Kő-puszta mélyen

Értél, mint kovász

Engedelmességben.

 

Kit

- Szívben, gondolatban,

Vagy szőr - patás alakban -

Settenkedő

Moloch a homokban

Keselyű - kőrözéssel,

Hiéna - osonással,

Megkísértett

„Rögtön – jóllakással.”

 

Jézus! Egyetlen Remény!

Tarts meg kísértés idején!

 

Ellene mondtál!

A kövek, kövek maradtak,

Élet – kenyérnek Magadat adtad.

 

Jézus! Eleven kenyér!

Harcolj lelkemért!

 

Kit

A Letaszított

Angyal uszított

Hízelgő hanggal esdve

Kért: Magadat vesd le

A magasból!

A tömeg tapsol:

Kit sértetlen

Angyalok őriznek léptedben.

 

Jézus! Egyetlen Remény!

Tarts meg kísértés idején!

 

Ellene mondtál!

Nem szálltál le – Bűn Drága Ára –

A keresztről sem gúnyolók szavára.

 

Jézus! Égi Bárány!

Válts ki véred árán!

 

Kit

Legyek Ura - kárhozott –

Világ-tetőre felhozott,

Letenne

Mindent kezedbe:

Népeket uralmat trónokat,

Cserébe?

„Egy kis hódolat!”

 

Jézus! Egyetlen Remény!

Tarts meg kísértés idején!

 

Ellene mondtál!

„Csak egyedül Istennek adassék hódolat!”

Tőle veszed át végül trónodat.

 

Jézus! Ahogy a lator kérte:

„Emlékezz meg rólam országodba érve!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 

Asztali nézet