KÉZIRAT versek
Imádság kísértés idején
Jézus!
Ki negyven nap-éjen,
Kő-puszta mélyen
Értél, mint kovász
Engedelmességben.
Kit
- Szívben, gondolatban,
Vagy szőr - patás alakban -
Settenkedő
Moloch a homokban
Keselyű - kőrözéssel,
Hiéna - osonással,
Megkísértett
„Rögtön – jóllakással.”
Jézus! Egyetlen Remény!
Tarts meg kísértés idején!
Ellene mondtál!
A kövek, kövek maradtak,
Élet – kenyérnek Magadat adtad.
Jézus! Eleven kenyér!
Harcolj lelkemért!
Kit
A Letaszított
Angyal uszított
Hízelgő hanggal esdve
Kért: Magadat vesd le
A magasból!
A tömeg tapsol:
Kit sértetlen
Angyalok őriznek léptedben.
Jézus! Egyetlen Remény!
Tarts meg kísértés idején!
Ellene mondtál!
Nem szálltál le – Bűn Drága Ára –
A keresztről sem gúnyolók szavára.
Jézus! Égi Bárány!
Válts ki véred árán!
Kit
Legyek Ura - kárhozott –
Világ-tetőre felhozott,
Letenne
Mindent kezedbe:
Népeket uralmat trónokat,
Cserébe?
„Egy kis hódolat!”
Jézus! Egyetlen Remény!
Tarts meg kísértés idején!
Ellene mondtál!
„Csak egyedül Istennek adassék hódolat!”
Tőle veszed át végül trónodat.
Jézus! Ahogy a lator kérte:
„Emlékezz meg rólam országodba érve!”
.
.
.
.