KÉZIRAT versek
Ki a nevelő?
I.
Ember az emberért.
Túl az ön- és fajfenntartáson,
a reprodukción,
Túl a realitások kényszerén,
az evolúción,
Hanem a lét vonzásában,
A repülésben, a közeledésben,
Ember az emberért.
II.
Aki átad mindent, amije van,
S amije nincsen.
Amije van: semmisége.
Amije nincs: a minden.
III.
Néhány tapasztalás - morzsával többel,
Az ösvényen néhány lépéssel előbbre,
A haladás lendületében...
- Légy őszinte! -
Szóval lépések és megtorpanások ritmusával...
Emelgeti a betett könyv fedelét.
IV.
A teljességből
Az idő ajtórésén át
Érzékelhető félhomályban
Itt és most
Te.
V.
A látható,
Tapintható és téphető,
lérhető és érinthető.
Lehet szeretni - nem szeretni,
Elveszíteni s megkeresni,
Megpróbálni egyszer, tízszer...
Míg sikerül édes ízzel.
VI.
Fal
Kerítés
Falon ablak
Kerítésen kapu
Végül -
Ablak és kapu
VII.
Prológus
Megrendülve nézem
A befejezetlenség és fejlődés
Rejtett ösvényét.
Kitártan merülök el
A növekedés
Realitásában.
A lét ízét tanítom neked:
Megpróbállak hazaterelni.