KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Feltámadás

 

Mert látták letéve szemfedőd,

S mellette halotti lepledet,

És látták: a nagy kő félredőlt,

Mit elgördíteni nem lehet.

 

Mert hallották szavad Emmauszba érve,

Felismertek Téged kenyérrel a kézbe’

Hogy áldottad és megszegted a kenyeret.

Ők sírva-nevetve csókolták hűlt helyed.

 

Hiszen a két szem nem álmodott,

A porban ott van lábnyomod.

Mert láttak Téged, ó boldogok!

Hetvenhétszer is boldogok!

 

Mert látták, hogy ettél a halból,

Hogy mint esett a halfogás.

Tudták: - „A Mester néz a partról,

Az Úr az ott, és senki más!”

 

Mert tudták, nem lehet kísértet,

Bár jött a zárt ajtókon át,

Vett magához a lépes mézből,

S mutatta véres oldalát.

 

Az a két szem nem álmodott,

A porban ott van lábnyomod.

Mert láttak Téged, ó boldogok!

Hetvenhétszer is boldogok!

 

És láthatott végre Tamás is,

Érezve ujjával sebed.

„Én Uram, én jó Istenem!”

Felelte Tamás is neked.

 

Az a két szem nem csalódott,

A porban ott van lábnyomod.

Mert láttak Téged, ó boldogok!

Hetvenhétszer is boldogok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet