KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Fényország
(A fáradt angyal éneke)

Százezer éve várok figyelve -
És állok megdermedt - mozdulatlan
Mint hegy, s benne rejlő lávakatlan
Feszülő idegekkel - a jelre.

Már százezer év óta figyelem
Az ember - gonosz ragacsos nyomát:
Hogy betegíti univerzumát
S nem hat szívére semmi kegyelem.

Emelném rettentő harsonámat:
Rossz világnak takarodót fújjak!
Legyen vége! Hirdessem az újat!
Kő karjaim csak a jelre várnak!

Hogy legyen, mint kezdetben: Áldott rend!
Szomorúak, s szelídek jöjjetek,
S Ti igazlelkű békességesek!
Múlik az éj! Fényország eljövend!

Eljövend Nektek! Harsona hanggal
Minden áldottaknak öröksége!
A fáradt izmok elernyednek s végre
Megpihenhet a "figyelő angyal".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Asztali nézet