KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

Farsangi mese

 

Kezdődjék a bál,

Minden készen áll.

 

Tarka ruhák, jelmezek,

Csupa vidám kisgyerek.

Álruhába öltözött

Piros szarvú ördögök.

Aranyhajú királylány,

Mint a tarka szivárvány.

Barna medve behemót,

Füle pamut, bajsza drót.

Tehén, nyakán a kolomp,

Csengettyűzik a bolond.

Táncol macska és egér,

Suhogtat a denevér.

Van még farkas és vadász,

Csillagharcos és kanász,

Törpe, óriás és manó,

Kétlábú televízió,

Óriás bébi, marslakó,

Három kövér eszkimó,

És Marika, legkisebb mind között,

Tündérlánynak öltözött.

 

Kezdődjék a bál,

Minden készen áll.

 

Vakító fény támad hirtelen,

S a kör közepén megjelen,

Egy halványka

Vidám tündérlányka.

Homlokán csillag,

Ruhája csillog,

Lepkeszárnya lebben,

Senki nem lép

Nála kecsesebben.

 

A sok gyermek ámul,

Sőt ámulva bámul:

Álom ez, vagy mesés látomás?

Nem jut eszükbe semmi más.

Míg Marika, legkisebb mind között,

(mégis nagyszájú szerfölött)

Köszönti bátran:

- Szervusz! Tündér vagy te is,

Látom,

Mint én! Legyél a

Barátom!

A kis fersangtündér ránevet:

- Mondd, mit kívánsz, mit tegyek?

- Játszunk varázslatot,

Hogy valódi tündér vagyok.

Ki mit felöltött maskarát,

Azzá változzon át!

- Bugyuta kérés, nem gondolod?

De legyen úgy, ha ezt akarod!

Pálcája villan kényesen,

Sziprorka hullik fényesen,

Gyémánt szikrák szerte szállnak,

Megkezdődik a varázslat.

 

Kezdődjék a bál,

Minden készen áll!

 

Van itt bál, sőt bonyodalom,

Megbolydul a sokadalom.

Tombolnak az ördögök,

A királylány könyörög,

A medve ordít irdatlan,

Tehén kongat szakadatlan.

A bolond fetrengve kacag,

A macska, az egér szalad,

A denevér röpköd bolondul,

A farkas vadászni indul…

A vadász durrogtat hangosan,

A csillagharcos elrohan,

A kanász bőszen tereli a népet,

Az óriás, a törpe, a manó nézi

A kétlábú tévékészüléket.

Az óriás bébi szeretne enni,

A marslakó hazamenni,

Az eszkimónak melege van,

És mindenkinek elege van!

 

- Túl nagy a káosz, a zűrzavar,

Hol a tündér? Jöjjön hamar!

Még a jóból is megárt a sok,

Szüntetné meg a varázslatot!

A tündér azonban nincs sehol,

Hetedhét határon bandukol.

A zűrzavarban lába kél,

Úgy elillan, mint a szél.

Megijednek a maskarák,

Lesz itt mindjárt rossz világ.

Mindegyik azon kesereg:

Lehetne újra kisgyerek!

Legkisebb Marika székre áll,

Onnét nevetve kiabál:

- Tündér vagyok! Nincs semmi baj!

Visszaváltoztok hamar!

Pálcája lendül, szikra száll,

A sok gyerek körben áll.

Ruháik tarka jelmezek,

Ők pedig hús – vér gyermekek.

 

Kezdődjék a bál,

Minden készen áll!

 

Gyereknek lenni szörnyű jó,

Nincs ahhoz semmi sem fogható.

Félre bánat, félre bú,

De kicsike Marika szomorú:

- Volt egy tündérlány barátom,

Mi lesz, ha többé nem látom?!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Asztali nézet