KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

 

Örvendezve hívja fel népét az Úr

(Náhum próféta könyvéből)


A hegytetőkről fut felénk, és itt van már közel

A fürgelábú hírvivő, a békét hozta el.

Népem ülj most ünnepet, és tartsd ígéreted:

Ne dicsérje Béleált itt többé körmenet!

Megrendült a bálvány, mindenestül porba hullt.

Balsorsunknak vége, újra ránktekint az Úr!

Bár gyötörték népem egyre vad gonosztevők,

Megöltek és tönkretettek aggot, csecsemőt.

Jaj neked, te bűnös város! Mindig csak rabolsz!

Hazug vagy, és fosztogatsz, de végül meglakolsz!

Csattog már az ostor, zúg a vad lovasroham,

Csillog kard, s a lándzsahegy, nyomukban vérfolyam.

Utálatosságot hozok rád, és gyalázatot,

Hogy rettegjen a nagyvilág, mint szent példázatot.

Ki rád tekint, az utálattól elfordul szeme,

És így kiált fel borzalommal: „Véged Ninive!”

Nem lesz, aki megsajnálja nagy romlásodat,

Vigasztalód sem lesz majd, ki szánná sorsodat.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet