KÉZIRAT versek
I. szonett
Barátom, mondd csak: mi ez a titok,
Mi láthatatlan úgy tart fénykörén,
Mint perzselt szárnyú lepkét gyertyafény,
S amelyről szólni semmit sem tudok?
Barátom mondd csak: a szó mi lehet
- Egy mozdulat, tekintet rebbenő,
Megáll velünk s száguld az idő -
Barátság óra melytől járni kezd?
Ismeretlen vonz -e két szemedben?
Vagy hogy éppen önmagamra leltem?
Kérdésekre választ mondd ki ad?
Égi fénnyel elvarázsolsz engem
Szép titoknak én is része lettem
S csendben kérdem újra, hogy ki vagy?