KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

I. szonett

 

Barátom, mondd csak: mi ez a titok,

Mi láthatatlan úgy tart fénykörén,

Mint perzselt szárnyú lepkét gyertyafény,

S amelyről szólni semmit sem tudok?

 

Barátom mondd csak: a szó mi lehet

- Egy mozdulat, tekintet rebbenő,

Megáll velünk s száguld az idő -

Barátság óra melytől járni kezd?

 

Ismeretlen vonz -e két szemedben?

Vagy hogy éppen önmagamra leltem?

Kérdésekre választ mondd ki ad?

 

Égi fénnyel elvarázsolsz engem

Szép titoknak én is része lettem

S csendben kérdem újra, hogy ki vagy?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet