KÉZIRAT                                  versek

MENÜ

II. szonett

 

A gyors időt megfogni, gúzsba kötni...

Üvegbe zárni édes illatot...

A múlandóból lopni nem tudok,

S a végtelenbe sem kísérhet semmi.

 

Ne volna fájó drága kincsem ennyi,

S még több, mit birtokolni nem fogok.

Tán jobban fáj, mit meg nem kaphatok,

(Mert hajt a vérünk mindent megszerezni.)

 

De csatázom a múló pillanattal

S a múlandók fölött is megmarad:

A legdrágábbként őrzöm arcodat.

 

A túlsó partra elviszlek magammal,

És átmentelek minden titkokon,

Mert részem vagy már, és nem birtokom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet