KÉZIRAT versek
Fényország
(A fáradt angyal éneke)
Százezer éve várok figyelve -
És állok megdermedt - mozdulatlan
Mint hegy, s benne rejlő lávakatlan
Feszülő idegekkel - a jelre.
Már százezer év óta figyelem
Az ember - gonosz ragacsos nyomát:
Hogy betegíti univerzumát
S nem hat szívére semmi kegyelem.
Emelném rettentő harsonámat:
Rossz világnak takarodót fújjak!
Legyen vége! Hirdessem az újat!
Kő karjaim csak a jelre várnak!
Hogy legyen, mint kezdetben: Áldott rend!
Szomorúak, s szelídek jöjjetek,
S Ti igazlelkű békességesek!
Múlik az éj! Fényország eljövend!
Eljövend Nektek! Harsona hanggal
Minden áldottaknak öröksége!
A fáradt izmok elernyednek s végre
Megpihenhet a "figyelő angyal".