KÉZIRAT versek
Farsangi mese
Kezdődjék a bál,
Minden készen áll.
Tarka ruhák, jelmezek,
Csupa vidám kisgyerek.
Álruhába öltözött
Piros szarvú ördögök.
Aranyhajú királylány,
Mint a tarka szivárvány.
Barna medve behemót,
Füle pamut, bajsza drót.
Tehén, nyakán a kolomp,
Csengettyűzik a bolond.
Táncol macska és egér,
Suhogtat a denevér.
Van még farkas és vadász,
Csillagharcos és kanász,
Törpe, óriás és manó,
Kétlábú televízió,
Óriás bébi, marslakó,
Három kövér eszkimó,
És Marika, legkisebb mind között,
Tündérlánynak öltözött.
Kezdődjék a bál,
Minden készen áll.
Vakító fény támad hirtelen,
S a kör közepén megjelen,
Egy halványka
Vidám tündérlányka.
Homlokán csillag,
Ruhája csillog,
Lepkeszárnya lebben,
Senki nem lép
Nála kecsesebben.
A sok gyermek ámul,
Sőt ámulva bámul:
Álom ez, vagy mesés látomás?
Nem jut eszükbe semmi más.
Míg Marika, legkisebb mind között,
(mégis nagyszájú szerfölött)
Köszönti bátran:
- Szervusz! Tündér vagy te is,
Látom,
Mint én! Legyél a
Barátom!
A kis fersangtündér ránevet:
- Mondd, mit kívánsz, mit tegyek?
- Játszunk varázslatot,
Hogy valódi tündér vagyok.
Ki mit felöltött maskarát,
Azzá változzon át!
- Bugyuta kérés, nem gondolod?
De legyen úgy, ha ezt akarod!
Pálcája villan kényesen,
Sziprorka hullik fényesen,
Gyémánt szikrák szerte szállnak,
Megkezdődik a varázslat.
Kezdődjék a bál,
Minden készen áll!
Van itt bál, sőt bonyodalom,
Megbolydul a sokadalom.
Tombolnak az ördögök,
A királylány könyörög,
A medve ordít irdatlan,
Tehén kongat szakadatlan.
A bolond fetrengve kacag,
A macska, az egér szalad,
A denevér röpköd bolondul,
A farkas vadászni indul…
A vadász durrogtat hangosan,
A csillagharcos elrohan,
A kanász bőszen tereli a népet,
Az óriás, a törpe, a manó nézi
A kétlábú tévékészüléket.
Az óriás bébi szeretne enni,
A marslakó hazamenni,
Az eszkimónak melege van,
És mindenkinek elege van!
- Túl nagy a káosz, a zűrzavar,
Hol a tündér? Jöjjön hamar!
Még a jóból is megárt a sok,
Szüntetné meg a varázslatot!
A tündér azonban nincs sehol,
Hetedhét határon bandukol.
A zűrzavarban lába kél,
Úgy elillan, mint a szél.
Megijednek a maskarák,
Lesz itt mindjárt rossz világ.
Mindegyik azon kesereg:
Lehetne újra kisgyerek!
Legkisebb Marika székre áll,
Onnét nevetve kiabál:
- Tündér vagyok! Nincs semmi baj!
Visszaváltoztok hamar!
Pálcája lendül, szikra száll,
A sok gyerek körben áll.
Ruháik tarka jelmezek,
Ők pedig hús – vér gyermekek.
Kezdődjék a bál,
Minden készen áll!
Gyereknek lenni szörnyű jó,
Nincs ahhoz semmi sem fogható.
Félre bánat, félre bú,
De kicsike Marika szomorú:
- Volt egy tündérlány barátom,
Mi lesz, ha többé nem látom?!